(Bevezető cikk…) Tésztát főzni könnyű! A kezdő gasztroangyal szakácskönyvekkel felvértezve belevág: úgy értelmezte a leírásokat, hogy olyan fazékba kell vetni a „sexi” farfallét (mert tényleg szexi ez a név!), amiben gőzölög a víz! Majd várja, hogy a tésztától lehűlő folyadék felforrjon, ami bizony el is kezd bugyborékolni a takarékosra vett láng felett – úgy húsz perc elmúltával. Aztán csodálkozik a végeredményen, és elveszti a hitét a gasztrokiadványok iránt.

A frissen elhagyott szomorú ex férj is tanácstalanul keverget örvényt a serpenyőben, próbálja beleállítani a hosszú szálú spagettit, és nem érti, miért nem fér bele az edénybe, mikor ex neje oly könnyedén vízbe tudta bujtatni azt a képtelenül hosszú tésztát?!

Csuszát, túrósat és sokpörcöset akarnak a kollégium diákjai vacsorára, édesanyjuk pazar túrós-tepertős-tejfölös lebbencsét reprodukálnák, az alapanyagok elkészültek, szobájukat szalonnazsír égett szagával telítik és kojtos füstjével ködösítik. A tejfelt is kikeverték, a túrót villával megtörték. Már „csak” a legegyszerűbb munkafázis van hátra, a tésztafőzés. Leszűrve a végeredményt hüledezve nézik az egymáshoz tapadt és ragadt darabokat, amik közepe nyers és gusztustalan.

Feladja a grenadin marsra vágyó özvegy, a pizsamapartit tartó tinilány, aki bolognai ragus papardelle-vel akarta meglepni vendégeit.

A külhonban dolgozó vendégmunkás, aki a zacskós mártáshoz álmodott szarvacskát, az osztálykirándulást vezető táborvezető, aki egyszerű darás metélttel akarta lefaragni az ebédköltséget. De feladja a Valentin napra megálmodott hódító vacsoráját készítő Don Juan is, aki a fejébe vette Carbonarával fogja elcsábítani a kiválasztott hölgyet. Terve csúfos kudarcba fulladt, a kiszemelt hölgy ezek után nagy ívben kerülte, mert feltételezi, az ágyban is úgy teljesít, mint a tésztafőzésben…

Lehet, hogy tésztát főzni nem könnyű?!

Másként kell a „szálast” (spagetti, linguine, makaróni) mint a „lapos szalagosokat” (fettucine, tagliatelle, pappardelle).
A „vágott csővűek” (penne, rigatoni, garganelli, szarvacska) puhulási ideje eltér a „formázottakétól” (orsó, pillangó, kagyló).
Körültekintést igényel a „nagy felületű” – lebbencs, kocka, orecchiette – kifőzése!
Az „apró” (tarhonya, orzo, kuszkusz, anellini) tészták, a „leves” (cérna, csiga, zabszem, eperlevél, betű) tészták kifőzése szintén nagy gyakorlatot kíván!
Nem beszélve a távolkeleti tésztákról, és azokról tényleg nem is beszélek…

Ezek után leszögezhetjük: tésztát főzni nem könnyű!

Azért nem kell megadnia magát senkinek, még a gasztro angyalnak, ex férjnek, kollégistának, özvegynek, tinilánynak, vendégmunkásnak, táborvezetőnek, de még Don Juannak sem!
Segítünk nekik, a „más tészta” címke alatti cikkeinkkel – tapasztalatból fakadó, körültekintően leírt recepteket adunk, hogyan birkózzunk meg e konyhatechnológiával. Megmutatjuk, hogyan kell száraztésztát vagy éppen galuskát főzni! Mennyi sót tegyünk a vízbe, sokkoljuk hideg vízzel a leszűrt pastát, vagy egyből mehet a mártásába? Fog keményre hagyjuk, vagy némelyiknek nem árt, ha kissé túlkészül? Mihez jó a bordás felületű és mihez a sima? Specle vagy gnocchi főzésére is kitérünk (mert az is van ám az étlapunkon), és tisztába tesszük, melyik a legkedveltebb tészta a konyhánkon.

Reméljük, a téma végére érve belátják majd: ez a tészta tényleg más…