Ha a hozzávalóit nézzük pofonegyszerű étel. Nem kell hozzá más, csak tészta és sajt. Gyerekkoromban az iskolai menzán gyakran kínáltak (pontosabban adtak) sajtos makarónit: az olajos főtt „kifúrt” tésztát meglocsolták hígított tejföllel (néha ez elmaradt), azt megszórták reszelt sajttal. Szocreál Mac end Cheese, de világlátott druszája jóval nagyobb karrierrel büszkélkedhet!
Recept leírását egy középkori angol szakácskönyv már tartalmazta, „Makerouns” néven, frissen gyúrt, kézzel vágott tésztából készült, alul-felül olvasztott vajjal kikevert sajt fogta közre. (Akkor még nem sütötték meg.)
Az első „modern” receptet 1770-ben, egy angol házvezetőnő szakácskönyvében szerepelt. Ő a tésztát már Mornay mártással (besamelmártás sajttal) összekeverte készítette, és kizárólag cheddart ajánlott a mártásba! Tepsibe öntve, parmezánnal megszórva buborékosra és aranyszínűre megsütve kínálta.
A híres brit viktoriánus szakácskönyv, a Mrs. Beeton ” háztartás vezetésének könyve” már két receptben is ajánlotta az ételt. Benne fontos szabályként leírta, hogy a tésztát tilos puhára főzni, valamint a parmezán mellet már lereszelt kenyérrel is megszórták a tészta felületét és így helyezték „ragyogó tűz” elé, vagy szalamanderes sütő alá.
De hogy került ez az étel az USA-ba, és lett az egyik legismertebb „amerikai comfort foods”?
A történet kulcsembere Thomas Jefferson és séfje (rabszolgája), James Hemings. A harmadik amerikai elnök párizsi útja során kóstolta az étellel, és ez bizony szerelem volt első ízlelésre! Olyannyira, hogy a receptet magával vitte virginiai birtokára, Monticellóba. Próbálta a tésztát is reprodukálni, sőt 1793-ban megbízta William Short diplomatát, hogy Franciaországból vásároljon gépet annak elkészítésére.
A projekt nem volt túl sikeres, mivel Jefferson a későbbiekben a makarónit és a parmezán sajtot is importálta. 1802-ben az elnök egy állami vacsorán „makaróni nevű pitét” szolgáltatott fel. A vacsora menüjéről Manasseh Cutler tiszteletes számolt be, aki láthatóan nem szerette a rakott makarónit.
Mary Randolph, szakácskönyvében (ami az első, igazán amerikainak számító kötet ebben a műfajban) már “macaroni and cheese” néven szerepel.
Azért Európában sem feledték el, híres emberek kedvenc ételei közzé tartozott!
A korabeli Kanadába brit bevándorlók vitték, az 1845-ös leírásban vajas tészta közt sütötték meg, és rendkívüli népszerűségnek örvendett!
Az idő teltével a fő összetevőket nagyüzemileg is előállították, a receptje pedig az egyre szaporodó szakácskönyvekben is megjelent. Amint a társadalom szélesebb rétege számára hozzáférhetővé vált, a makaróni és a sajt elvesztette felsőbb osztályú vonzerejét.
Az étel sikerét ezek után semmi sem állíthatta meg, az élelmiszeripar is „ráugrott”, konzervként, fagyasztva, dobozos újabban zacskós formában, a mártást por alakban is árulták, és nincs ez másként a 21. század elején sem.
Sőt, manapság egészen elképesztő adaptációk születnek erre a sajtos tésztára!
Alapanyag – a tésztáról…
Kezdjük azzal, hogy a mi általunk „ismert” hosszú szálú makaróniból nem lesz Mac ’n’ Cheese, legfeljebb sajtos tészta! Meglepő módon a hazai „szarvacska” az autentikus alapanyag! (Olasz megfelelője az „elbows” – könyök.) De akkor sem ugrunk nagyon távol az eredetitől, ha „rövid csővel” készítjük, ugyanis ez áll legközelebb az Olasz „maccheroni”-hoz! A „cut macaroni” (vágott makaróni) szintén a szarvacska tésztánkra hajaz. (Vagy inkább a miénk hasonlít arra…)
A tészta kipipálva! A mi Mac and Cheese-ünk Magyar „Könyök” tésztából készül!
Erről meggyőződhet, ha 2021-ben, 7 hetente, csütörtökönként az alábbi napokon megrendeli:
Január 27.
Március 17.
Május 5.
Június 23.
Augusztus 11.
Szeptember 29.
November 17.
0 hozzászólás